Nagy Olga: A kopasz király és más mesék

"A hajnalcsillag elsőnek ragyogott fel az égen és utolsónak húnyt ki. Az embert mindig ébren találta, a szürkület beálltáig még végezte nappali munkáját, és hajnalosan már talpon volt. A hajnalcsillag sajnálta, és kissé talán le is nézte a parányi embert, aki izgatottan jön-megy, sürgölődik. Vajon mivégre sürgölődik annyit az ember - gondolta -, mikor maga, meg amit alkotott, olyan parányi, hogy elvész a nagy világmindenségben. Odament hát a Csodálatos Naphoz, a mindenség atyjához, éltetőjéhez, és megkérdezte: Ó drága Nap, te bevilágítasz minden teret, és beragyogsz az emberek világába is. Magyarázd meg, kicsoda a parányi ember, meg mivégre él, sürgölődik?