Szent György virágok
Ismerkedjünk meg, április 24-hez a György naphoz kapcsolódó, Szent György virágokkal!

Meghatározása (1.):
Szent György virág (növ.), palócosan Szengyorvirág. Az ország más-más vidékein más-más, de körülbelül Szent-György-nap tájban virágzó füvet neveznek így, pl. Nógrád vármegyében a pásztortáskát, a Mátra vidékén a Corydalis két faját, Erdélyben a Primula Pannonicát, másutt a gyöngyvirágot meg a májusgyöngyét, vagyis a Majanthemumot.
 

1. ábra Pásztortáska	2. ábra Gyöngyvirág	3. ábra Kankalin

Meghatározása (2.):
Tavaszi kankalin
A virág botanikai neve, primula veris azt jelzi, hogy a kankalin a tavasz egyik elsőként virágzó növénye. A  primula a latin  „primus”, azaz „első” szóból származik. A veris szintén latin szó, jelentése „tavasz”. A növény Magyarország egyes régióiban Szent György virág néven is ismert, mivel Szent György nap táján virágzik.
 

4. ábra Kankalin

Meghatározása (3.):
Szent György virága: a gyöngyvirág és a kankalin általánosan elterjedt népi neve, de a Nyugat-Dunántúlon így nevezik a liliomfélék családjába tartozó apró hagymás kakasmandikót is. Ez utóbbi növény ma szigorúan védett.

5. ábra Kankalin	6. ábra Gyöngyvirág	7. ábra Kakasmandikó

A gyöngyvirág jellemzője:

A gyöngyvirág (Convallaria majalis) a spárgafélék  családjába, a Nolinoideae alcsaládba tartozó Convallaria nemzetség egyetlen faja.

Elterjedés: 
Európában és Ázsia mérsékelt éghajlatú tájain őshonos, elsősorban tölgyesekben fordul elő, de megterem lombos erdőinkben, ligetekben és bárhol, ahol a talaj nyirkos. Még meszes talajon is tenyészik, ha árnyékba telepítik, és a föld nem szárad ki hamar. Kedvelt lágyszárú, évelő virág és gyógynövény, sokfelé kertben ültetik.
 

A gyöngyvirág az irodalomban:

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a gyöngyvirág
Fehér a ruhája,
Meghívja a virágokat
Tavasz esti bálra.

Öltözik az orgona,
Lila a ruhája.
Kivirít a kankalin,
A szegfű, és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
Bolondos a kedve,
A rigó is füttyent egyet.
hej mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
Illat száll a légben,
Őrt állnak a gesztenyefák,
Illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik
A virágillatban,
S arra ébredünk fel reggel
Napsugaras nyár van!
 

Osvát Erzsébet: Gyöngyvirág
 
Gyöngyvirág, gyöngyvirág,
de sok gyöngy van rajtad!
Boltostól vetted-e?
Ajándékba kaptad?
 
Nem kaptam, nem kaptam,
boltostól nem vettem.
Májusi hajnalban
gyöngysorral termettem.

Mese: Gyöngyvirág Palkó
https://www.youtube.com/watch?v=_lX6F5LrV3s
 

Mese: 
Lengyel Laura: A gyöngyvirág

Ilonka nagyon szerette a gyöngyvirágot. Ha csak tehette, bevitte a szobájába ezt a kedves fehér virágot, és gyönyörködve nézegette. Egy délután, mikor megint egy marék gyöngyvirágot tett a pohárba, ledűlt a pamlagra, és a nyári melegtől elkábulva szundikálni kezdett. Alig hunyta le a szemét, csodálkozva látta, hogy a fehér gyöngyvirágszálak kilépnek a pohárból, és a pamlag felé tartanak. Be gyönyörűek voltak, Istenem!
Hajladozott, ringott a sok fehér gyöngyvirágszál, mintha csak muzsikaszóra lépegetne. A kis csöngettyű ott a kelyhükben megszólalt, és Ilonka csodálatosan szép tündéri dalt hallott a kehelyből csilingelni. Aztán egyszerre csönd lett. A gyöngyvirágok odatelepedtek a pamlag köré, és az egyik beszélni kezdett:
- Akarod-e a mi történetünket hallani, Ilonka?
 Ilonka csak fejével bólintott, mert bár nagyon szeretett volna felelni, az ajkát semmiképpen sem bírta kinyitni.
- Réges-régen - kezdte a gyöngyvirág -, mikor még tündérek is laktak a földön, itt a ti kertetek helyén állt a tündérkirálynő palotája. A tündérkirályné szép volt, jó volt és boldog volt. Alattvalói szerették, azonfelül meg mindenki tudta, hogy az ő kisleánya, Gyöngyike a legengedelmesebb kisleány az egész világon.
 A tündérkirályné ezt gyakran el is mondta ismerőseinek, úgy tele volt a szíve boldogsággal, hogy nem tudta hallgatva elviselni.
A tündérkirálynét gyakran látogatta meg egy rossz tündér. Olyan jószívű volt a királyné, hogy még a rossz tündért is szívesen látta házánál. Aki aztán mindenféle bosszantással hálálta meg a királyné jóságát.
 - Tehetsz, amit akarsz - mondta a királyné mosolyogva -, én boldog vagyok, engem nem lehet megkeseríteni.
 - Hát aztán miből áll az a híres boldogságod? - mondta a rossz tündér csúfolódva.
 - Az én gyermekem a legengedelmesebb gyermek a világon.
 - Ugyan, van ilyen is? Minden gyermek egyformán engedetlen.
 - Az enyém jó - felelt a királyné boldog megelégedettséggel.
 - Akarsz velem fogadást kötni? - kérdezte a rossz tündér.
 - Fogadást? Mire?
 - Hogy gyermeked még ma engedetlen lesz.
 - Oh, az lehetetlen.
 - Annál jobb, ha így bízol benne. Akkor nem kockáztatsz semmit a fogadással. Én ugyanis azt akarom, hogyha gyermeked engedetlen lesz, az én hatalmamba kerüljön.
 - Az én gyermekem a te hatalmadba, te gonosz lélek! Soha! Távozz innen!
 A rossz tündér felkacagott:
 - De hát mit félsz, ha olyan engedelmes az a gyermek, akkor én úgysem nyerhetem meg a fogadást. De úgy veszem észre, hogy csak üres dicsekedés a te beszéded, és gyermeked nem is az, akinek hireszteled.
 - De igenis az - kiáltott a tündérkirályné haragosan. - És lásd, te gonosz tündér, hogy én semmiképpen nem félek tőled.
 - Mutasd meg! parancsolj valamit gyermekednek, és mire a nap leszáll, ő meg fogja szegni szavadat.
 A királyné behívatta Gyöngyikét:
 - Gyermekem, ma nem szabad elhagynod a palotát. Értetted?
 Gyöngyike engedelmessége jeléül lehajtotta fejét, és bement szobájába.
 A gonosz tündér pár pillanat múlva mint kedves kisleányka kopogtatott ajtaján:
 - Gyöngyike, gyere játszani!
 - Nem mehetek, kisleány, édesanyám megtiltotta.
 - Eh, hiszen nem látja senki.
 - A rossztól nem az emberek, hanem a magunk kedvéért kell óvakodnunk - mondta Gyöngyike komolyan.
 A rossz tündér bosszúsan távozott, de pár pillanat múlva, mint ősz szakállú öregember jelent meg az ablaknál, az egyik keze tele volt cukorkával, a másikban gyöngy, kláris, rubin meg gyémánt volt.
 - Gyöngyike, gyere ki! Ez mind a tied lesz - csalogatta az öregember.
 Gyöngyike fejét rázta.
- A világ minden kincséért sem szegem meg jó anyámnak adott szavam.
 A rossz tündér megszégyenülve sompolygott el, de alig telt el egy pár perc, halk, nyöszörgő sírást hallott Gyöngyike az ablaka alatt. Sápadt arcú, kisírt szemű gyermek nyújtotta feléje karját.
 - Egy kis vizet, egy pohár vizet!
 - Gyere be - szólt Gyöngyike sajnálkozva -, én szívesen adok.
 - Nem bírok mozdulni - nyöszörgött tovább a gyermek -, oh, légy irgalmas, és ne hagyj elpusztulni.
 Gyöngyike fogta a pohár vizet, és így szólt:
 - Ha jó anyám látná e szegény gyermek szenvedését, maga is úgy akarná, hogy segítsek ezen a gyermeken.
 Kilépett az ajtón. E pillanatban azonban érezte, hogy vállon ragadja valaki. A beteg gyermeknek híre-nyoma sem volt, de ott állt a gonosz tündér, és vasmarokkal tartotta szegény Gyöngyikét.
 - Az enyém vagy! - kiáltotta diadalmas hangon.
 Gyöngyike édesanyját nézte, ki ott zokogott mellette.
 - Oh, gyermekem, miért is voltál engedetlen?
 Gyöngyike eltakarta arcát, és zokogva mondta:
 - Oh, anyácskám, úgy sajnáltam azt a szegény elhagyott, beteg gyermeket.
 A gonosz tündér azonban mit sem törődve könnyeikkel, diadalmasan ismételte:
 - Az enyém vagy! Az enyém vagy!
 Ebben a pillanatban egy felhőkocsin fehér szárnyú angyal ereszkedett le az égből. Parancsolóan nyújtotta ki karját, és a gonosz tündér erre az intésre rémülten bocsájtotta el Gyöngyikét.
 - Hozzá ne nyúlj ehhez a gyermekhez! - szólt az angyal szigorú hangon. - Jó szíve juttatta őt a bajba, és neked nem lehet hatalmad felette.
 Aztán a tündérkirálynéhoz fordult:
 - Szegény tündér, nem adhatom vissza a gyermekedet, mert te is hibás voltál, mikor gyermekedet egy fogadásra feltetted. De átváltoztatom őt fehér gyöngyvirággá. És aki ránéz erre a virágra, tudni fogja, hogy az ő hibája csak a túlságos jóság volt.
 És így nyílik a fehér gyöngyvirág gyönyörűségére minden jó embernek.
 Ilonka örömtelen kiáltotta:
 - Te voltál az Gyöngyike, te voltál!
 A fehér virág lehajtotta fejét, és a kis csengettyűk megint csilingelni kezdtek. Ilonka fölébredt a bűbájos hangra, és ámulva látta, hogy a gyöngyvirágcsokor megint ott áll a pohárban régi helyén, mintha nem az imént mondta volna el neki a szép, szomorú mesét.

Népdal: Lányom, lányom, gyöngyvirágom

A kankalin jellemzője: 

A tavaszi kankalin a kankalinfélékhez tartozik, a család, Primula nemzetségének Magyarországon őshonos, évelő, lágy szárú faja. Nevének latin jelentése: tavasszal az első. 

Európában, a Kaukázusban, Ny-Európában is honos. Magyarországon a Középhegységben elég gyakori, máshol szórványos, lomberdők tisztásain, szegélyein fordul elő. Gyógynövényként is ismert, gyökértörzsét, levelét és virágját is gyűjtik. A leveleket és a virágokat kinyílásukkor száraz időben szedik, és szellős helyen vékony rétegben kiterítve, gyorsan megszárítják, hogy színűket megőrizzék. A gyökereket kiásás után megtisztítják és egészben, szellős helyen megszárítják. Levelei ráncosak, a tőnél, vagy ahhoz közel a legszélesebbek, majd hirtelen elkeskenyedve lefutnak a levélnyélre, a szélük csipkés, fonákjukon enyhén szőrözöttek. Ez a jellegzetes "ásó" formájú levéllemez jól megkülönbözteti a rokon fajoktól.
Virágai kissé egyoldalúak, illatosak, aranysárgák, harangformájúak, sokvirágú ernyőt alkotva. A virágok torkában narancsszínű foltok vannak.

A kankalin az irodalomban:

Szepesi Attila: Virágmondóka
 
Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!
 

A pásztortáska jellemzője: 

A pásztortáska a káposztafélék családjába, a Capsella nemzetségbe tartozó egy- vagy kétnyári, fehér virágú, gyom- és gyógynövény. Becőketermése táskaformájú, erről kapta nevét is. Európában őshonos, de a világon sokfelé elterjedt. Kertekben, mezőkön, városi területeken, útszélen, töltések mentén is megterem, mindössze nem túl száraz talajra és elengedő napsütésre van szüksége. Egész nyáron virágzik, de legnagyobb tömegben áprilisban és májusban.
6–20 cm magasra nő meg, A szár elágazó, a kocsányok a fő szár mellett terjednek szét. Tőlevélrózsás, alapi levelei lándzsásak és fogazottak, a felső levelek ép szélűek. A fehér virágok laza fürtökben nőnek, sugaras szimmetriájúak, négy szirommal. A magház és a becőketermések háromszögűek, ék alakútól a szív alakúig változnak („táska formájúak”), a lapos, felfelé álló termés a vékonyabb, csúcsos részével csatlakozik a kocsányhoz.
 

A pásztortáska az irodalomban: 

Mese:
Csürös Emilia: A két pásztortáska

Egy pásztortáska magot az őszi szél felsodort a kőfal kövei közé. Homok, por is került reá és tavasszal szép, zsengezöld növény bújt ki a pásztortáska magból. A fal tövében is zöldültek hasonló levélkék, melyek csakhamar bimbót és virágot bontottak. Egy reggel, amikor felnéztek a lent nyíló fehér pásztortáska virágok, csodálkozva látták, hogy fent a várfalon is nyílik egy virág, mely éppen olyan, mint ők. Nézegettek egymás felé, aztán egyszer csak megszólalt az egyik a járda kövei közül.
- Talán bizony lenézel most minket, hogy olyan magasra kerültél?   
Szelíden felelt a magasból a virág: 
- Dehogyis nézlek le, csak azon csodálkozom, hogy kerültünk olyan távol egymástól, amikor úgy látom, testvérek vagyunk. 
- Talán bizony éppen ezért uralkodni akarsz fölöttünk! - feleselt az alsó virág. - De már abból nem eszel! Mi is érünk annyit, mint te, hiába hordod olyan magasan a fejedet! 
- Már miért hordanám én magasan a fejemet? Hisz én is csak azt tettem, amit ti. Kicsíráztam, bimbót hajtottam és virágot nyitottam. Csak annak a hatalomnak engedelmeskedtem, amely valamennyiünket a földre parancsol. Hogy feljebb kerültem, mint ti, arról épp úgy nem tehetek, ahogy ti sem vagytok annak okai, hogy lent maradtatok. 
Az alsó virág már nem felelhetett erre, mert az utcaseprő oly erősen csapta  rá a seprűjét, hogy tövéből kiforgatta az egész virágot a járdakövek közül.
Ugyanakkor egy szigorú férfi sétált a kertben a kőfal mögött. A pásztortáska előtt megállt.    
- Mégis hallatlan, hogy elhanyagolják ezt a kertet. Már a falat is kiveri a gyom.
És mérgesen tépte ki a pásztortáskát a kőfal kövei közül, hogy kidobja az utcára.
Így találkozott a két virág. A járda melletti mérgesen morogta:
- Mégis csak hitványság így bánni velünk. Még ki sem nyílhattam teljesen, máris kitéptek. Hát miért kellett akkor kicsíráznom?  
A másik szelíden felelt:
- Nem tettél soha semmi jót? Rajtam egyszer megpihent egy méhecske, hogy a napon megszárítsa összeázott szárnyait. Én azt hiszem, ezért lettem.
A másik nem felelt, mert már aléltan hajtotta fejét a porba. Még hallotta testvérének csendes szavait.  
- Hiszen olyan rövid az élet, hogy jóra is kevés időnk jut, kár egy pillanatot is a rossz érzésnek szentelni. Jó cselekedettel és egymás iránti szeretettel a szívünkben, értékesen tölthetjük el az életünket, bármilyen parányi is legyen az.

Források: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1nyom,_l%C3%A1nyom,_gy%C3%B6ngyvir%C3%A1gom

https://www.youtube.com/watch?v=_lX6F5LrV3s

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C3%B6ngyvir%C3%A1g

https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/sz-183B4/szent-gyorgy-virag-18A18/

https://www.ricola.com/hu-hu/elmeny/gyogynovenyek/tavaszi-kankalin

http://lexikon.katolikus.hu/S/Szent%20Gy%C3%B6rgy%20vir%C3%A1ga.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1sztort%C3%A1ska